Skip to content

Az egész országot megrázta a felfoghatatlan gyászhír: álmában távozott az imádott magyar színésznőnk

Egy csillaggal kevesebb ragyog az égen. Az egész országot megrázta imádott és ünnepelt színésznőnk, Tolnay Klári halála.

Pontosan ezen a napon, 1998 október 27-én távozott álmában, békésen az élők sorából. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Felsorolni is hosszú kitüntetéseinek listáját, ami jól tükrözi kimagasló karrierjét:

a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje, Magyarország Érdemes Művésze díj (1950), Kossuth-díj (1951), Kossuth-díj (1952), Magyarország Kiváló Művésze díj (1954), Magyar Filmkritikusok Díja (1965), SZOT-díj (1972), Erzsébet-díj (1987), Budapest díszpolgára (1997), Magyar Örökség díj (1997), Déryné-díj (1997).

Gyerekkorától kezdve énekelt és zenélt, majd rokona, Bókay János szerkesztő bátorítására meghallgatásokon vett részt Rajnai Gábornál, Heltai Jenőnél és Hevesi Sándornál.

Kezdeti – erős palóc tájszólása miatti – kudarcok után Gaál Béla filmrendező karolta fel, és így filmszínészként indult karrierje a Hunnia Filmgyárban. Első nagyobb szerepét a sikeres Meseautóban kapta, ezután vették át 1934-ben a Vígszínházba.

Eleinte naiva szerepeket osztottak rá. Egészen 1946-ig a társulat tagja volt, ekkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948–49-ben visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett, akiket Révai József miniszter rendeletére neveztek ki Jób Dániel helyére. Tamási Áron: Énekes madár (1935). Tolnay Klári (Gondos Magdolna), Egri István (Kömény Móka) Édesapja dunaszentgyörgyi Tolnay István díszmagyarban.

A mohorai Tolnay Klári Emlékház gyűjteményéből 1950-től haláláig a Madách Színházban szerepelt, a kilencvenes években másodvirágzását élte karrierje. Gyakran foglalkoztatott szinkronszínész is volt, a nyolcvanas-kilencvenes években számtalan idősebb nőalakot formált meg.

A halál váratlanul, álmában érte 1998 őszén otthonában. A munkát egy pillanatra sem hagyta abba, ekkor is egy darabra készült a Nemzeti Színházban Régimódi történet címmel.

Forrás