Skip to content

Gyászba borult az ország! A színház adta ki a közleményt, elhunyt a csodálatos magyar művésznő

Életének 86. évében elhunyt Turcsányi Erzsébet, a Budapest Bábszínház elismert és közkedvelt bábművésze. A színház a közösségi oldalán osztotta meg a megrendítő hírt, és megható szavakkal búcsúzott szeretett kollégájától.

A hírt a Budapest Bábszínház közösségi oldalán jelentette be, egy szívhez szóló üzenet kíséretében, amely hűen tükrözi Erzsébet emberi és művészi nagyságát:

„Egy különleges művésztől búcsúzunk ma, akinek hangja és szeretetre méltó egyénisége emlékezetünkben él tovább. Turcsányi Erzsébet nem csupán bábokat keltett életre: teljes lényével volt jelen a színpadon – pontos, érzékeny és felejthetetlen alakításai révén a magyar bábjátszás meghatározó egyéniségévé vált.”

Az indulás: óvónőből bábművész

Turcsányi Erzsébet nem a klasszikus színészi pályáról érkezett a reflektorfénybe. Első diplomáját a Felsőfokú Óvónőképzőben szerezte meg, ahol már akkor is megmutatkozott különleges affinitása a gyermeki világ, a képzelet és az előadóművészet iránt. Művészi útját végül 1964-ben alapozta meg, amikor sikeresen elvégezte az Állami Bábszínház bábszínész stúdióját. Ez a döntés nemcsak a saját életét, hanem a magyar bábszínház történetét is formálta.

Már karrierje kezdetén felismerte tehetségét és érzékenységét Szilágyi Dezső, az Állami Bábszínház legendás igazgatója, aki 1962-ben szerződtette a társulathoz. Ez a korai bizalom megalapozta Erzsébet több évtizedes pályáját, amely során a színpadon és a nézők szívében egyaránt maradandót alkotott.

A karakterek mestere: emlékezetes szerepek sora

Turcsányi Erzsébet azok közé tartozott, akik minden egyes előadásban képesek voltak új világot teremteni. Az Állami Bábszínház színpadán olyan szerepeket formált meg, amelyek mára legendássá váltak. A ’70-es és ’80-as években számos ikonikus figura kelt életre a kezei között:

  • Róka – A fajankó kalandjaiban (1972)
  • Puck – Szentivánéji álom (1973)
  • Frici – Csajkovszkij: Diótörő (1978)
  • A gonosz nyugati boszorkány – Óz, a nagy varázsló (1972)
  • Übü mama – Alfred Jarry: Übü király (1985)

Ezek az alakítások nem csupán technikailag voltak kifogástalanok, hanem tartalmilag is mélyek, érzelmileg telítettek. Erzsébet minden egyes bábban képes volt megmutatni az emberi lét szépségét, árnyalatait, groteszkségét vagy tragikumát – mindig érzékenyen, alázattal, mégis lehengerlő erővel.

Forrás

Oszd meg ezt a bejegyzést!