A kövirózsa (Sempervivum tectorum) igénytelen, ám szép, örökzöld növény. Népi elnevezései: kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülfű, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű, égdörgőfű, mennykővirág.
Számos fajtája létezik, a levelek színe típusonként eltérő. Főleg Európában gyakori, többnyire a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin található. Szélsőségesen szárazságtűrő, igénytelen, szereti a sok napot. A pangó vizet nem tűri, ahol a víznek nincs lefolyása, könnyen kirohad.
Magyarországon vadon csak a Villányi hegységben fordul elő, termesztett körülmények között azonban gyakran találkozhatunk vele: nekem például az „ősanyák” vagy 10 éve egy adventi koszorúról származnak.
Dróttal szúrtam egy cserépbe, egy kiszáradt növény helyébe őket, ma meg több négyzetmétert borítanak már be.
Szaporítani sarjairól lehet a legkönnyebben – ezek tavasszal könnyedén eresztenek gyökeret. Húsos, csillag alakban szétterülő levelei sokféle hatóanyagot tartalmaznak. Érdemes a kertben helyet találni a számára: dolog alig van vele viszont annál több a haszna.
Flavonoidokat, cserzőanyagot, növényi savat, nyálkaanyagot, szabad aminosavakat és fenolkarbonsavakat, C-vitamint tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, külsőleg fájdalomcsillapító, baktérium és vírusölő hatású.
Gyógyerejére már a klasszikus orvoslásban is számos példa van: általában a kövirózsa hűtő és összehúzó erejét emelik ki, s elsősorban külső felhasználásra javasolják, pl. gyulladt kelésekre, orbáncra.
Pókok mérges csípésére, égésre. Présnedvét a népi gyógyászatban ma is felhasználják középfülgyulladások enyhítésére – minden bizonnyal ezért ragadt rá a fülfű név is – valamint égések, vágások, rovarcsípések gyógyulásának elősegítésére.
Gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatása miatt pozsgás leveleinek nedvét a kozmetikai ipar is sokrétűen hasznosítja. Elsősorban regeneráló készítményekben, napozás után ajánlott testápolók összetételében, halványító szerekben találkozhatunk vele.
A kozmetikusok a levét egyebek mellett vizes masszírozókrémbe és bőrnyugtatónak használják.
A népi gyógyászatban lázcsillapításra, hasmenés kezelésére és féregűzésre, külsőleg végtagi fájdalmak, égési sebek, leégés, napszúrás és vérzések kezelésére használták. Az összezúzott pépes leveleket antiszeptikus hatásúnak vélt borogatásként sebek kezelésére használják.
Az étolajba mártott és összelapított leveleket szemölcsökre tapasztják, de alkalmazzák rovarcsípések okozta viszketések, szemölcsök, különféle dagadások, duzzanatok megszüntetésére is.
A levet leforrázva, teaként torokgyulladásra, hörghurutra, kisebesedett száj és afta gyógyítására használhatjuk. Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönyvében (1813) az előbb ismertetett alkalmazások mellett a kövirózsát égés, aranyér és a mellbimbók kirepedezése ellen ajánlja Leggyakrabban a fülfájás kezelésére használták.
Az összetört leveleket ruhába tették, kinyomták a levét és a fülbe csepegtették. A növény alkalmazásának másik módja az volt, hogy egy levéldarabkát vékony cérnára fűzve bedugták a fülbe.
A levél nedve elmulasztja a tyúkszemet is (utóbbihoz a sós vízzel feláztatott, felpuhított tyúkszemre éjszakára kell rákötni a félbevágott levelet). Nem csak külsőleg használták, hanem kinyomott levét hideglelésben és hagymázban szenvedő betegeknek valamint ijedős kisgyerekeknek adták.
A növény használatának nincs ellenjavallata, mellékhatással sem kell számolnia senkinek.