88 éves korában meghalt Ferenc pápa, azaz Jorge Mario Bergoglio, aki 2013 márciusa óta állt a római katolikus egyház élén. A Vatikán első amerikai kontinensről származó, illetve első jezsuita pápája régóta küzdött egészségügyi problémákkal, ennek ellenére végig aktívan vállalt szerepet egyházi vezetőként. Ferenc pápa regnálása alatt a szegényekért és elesettekért küzdött, az evangelizáció mellett és az egyházi fényűzések, visszaélések ellen: reformjaival hatalmas mérföldkőnek számít a Vatikán történetében.
A Vatikán február elején közölte, hogy az egyházfőnek bronchitise van, és munkáját az apostoli paloták helyett a lakóhelyeként ismert Szent Márta-házban végzi. Február 9-én, vasárnap Ferenc pápa nem tudta végigolvasni beszédét, amelyet másnak adott át arra hivatkozva, hogy még nem gyógyult meg teljesen. A pápát február 14. óta kezelték a Vatikánhoz közeli kórházban, és kedden jelentették be, hogy kétoldali tüdőgyulladása van, amire további kezelést kapott.
Argentin évek
Jorge Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, Argentínában. Apja olasz bevándorló volt, a fiatal Bergoglio lényegében az argentínai olasz bevándorlás aranykorában nőtt fel: akkor, amikor több olasz bevándorló élt Argentínában, mint sok más országban. Az apa, Mario José Bergoglio 22 éves korában, a fasizmus elől menekülve hagyta el Olaszországot, később könyvelőként dolgozott. Munkája során ismerte meg feleségét is, közösen öt gyermekük született. Köztük az elsőszülött volt Jorge.
„A világ legszebb városában nőttem fel”, idézte fel később, már pápaként gyermekkori emlékeit Bergoglio. Arról mesélt 2018-ban olasz gyerekeknek, hogy imádott focizni, amellett pedig a sárkányrepülők emléke az egyik legkedvesebb számára fiatalkorából.
„Nádból és papírból készítettük, világos papírral. Mi magunk raktuk össze. Díjaztuk utána a legszebbet és azt is, amelyik a legmagasabbra repült”.
– mesélte. Ahogy későbbi pápasága alatt, úgy Bergoglio fiatalon is szerény életmódot folytatott, ami megalapozta benne a különböző társadalmi csoportok megértését, a szociális tudatosságot. Fiatalon elragadta őt Juan és Eva Peron politikája, ebben az időszakban emelkedett fel az országban a peronizmus, amely hozzájárult akkoriban az Argentínában zajló társadalmi és politikai reformok jelentős részéhez – és nagy nyomokat hagyott Bergoglióban is.
Jorge Bergoglio kezdetben a világi szférában helyezkedett el. 2013-ban Rómában, a munkásosztály által lakott külvárosi kerület templomában beszélt arról, hogy volt korábban portás, de még kidobó is. Vegyésztechnikusként végzett a floresi kémiai laborban, ahol Esther Ballestrino, akkori mentora formálta racionális világnézetét, bevezetve Bergogliót a tudományos gondolkodás, a logika világába.
„Tetszett ez a világ. De egy idő után megértettem, hogy nem elég ez nekem, tenni akarok másokért. Aztán emlékszem, a szívemben azt éreztem, egyetlen pillanat alatt, hogy papnak kell lennem.”
– emlékezett vissza később Ferenc pápa arra a pillanatra, amikor a természettudománytól végleg az egyház felé fordult. Családja egyébként mindig is vallásos volt, a Buenos Aires-i bazilika levéltárában őrzött lista alapján már az ötvenes években szerepelt a fiatal Bergoglio neve az éjszakai szentségimádók névsorában. A későbbi pápa 1958-ban lépett be a Jézus Társasága jezsuita rendbe. Később bölcsészettudományt is tanult, majd 1963-ban filozófia szakon szerzett diplomát, 1964 és ‘66 között két különböző főiskolán tanított már.
1969. december 13-án aztán pappá szentelték, 1973-ban végezte utolsó hivatását a jezsuitáknál. Ezután hat évig a jezsuiták tartományfőnöke volt Argentínában, mellette tanított, illetve plébánosként szolgált San Miguelben. Németországban fejezte be doktori disszertációját, majd Cordobában szolgált, 1998. február 28-án pedig Argentína érseke lett.
Három évvel később II. János Pál bíborossá nevezte ki, Bergoglio arra kérte ekkor a híveket, hogy ne az ő bíborosi avatására menjenek Rómába, hanem inkább adják a szegényeknek azt a pénzt, amit az útra költöttek volna. 2002-ben Bergoglio a szegénység jegyében elutasította, hogy az Argentin Püspöki Konferencia elnökévé nevezzék ki, három évvel később azonban megválasztották, 2011-ig hivatalban volt. Céljának azt tekintette, hogy újra evangelizálja Buenos Airest, papokat, laikusokat kért rá, hogy működjenek vele együtt ebben.