Bodrogi Gyula éppen hazafelé tartott, amikor egy balszerencsés lépés miatt leesett a lépcsőn és megrepedt a combcsontja. A Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas színész a szentestét is a kórházban töltötte. Az egész ország adódott érte.
Felépülése még tart, de a színházat nem tudja elengedni közben sem. Már szövegeket is gyakorol.
Már eltelt három hét, úgyhogy a következő három hétben jelentős javulásnak kell történnie. Már tudok járni, lábra állni, olvasni, írni, dühöngeni és idegeskedni. Csak nem egyedül, hanem járókerettel (nevet). Ha akarok menni két métert, akkor is szólni kell valakinek, hogy jöjjön segíteni. Nem sejtettem, hogy ilyen ítéletet kapok az élettől. Nehéz dolog ez a mozgáskorlátozottság, pláne nekem, mert én egy mocorgó ember vagyok.